Melano

A videomegosztó oldalon, a kommentekben azt találgatják honnan lehet a lány. Egyesek már a facebookos adatlapját is felfedezni vélik, akad azonban olyan hozzászólás is, mely meg van győződve annak orosz, vagy kelet-európai identitásáról. Nem hiába az amerikai hozzállást se kell bemutatni, mintha elfelejtették volna, ki tett macskát a mikróba, amely miatt per is indult a gyártóval szemben, mondván nem tüntették fel, hogy nem lehet. A novinky.cz internetes oldal szerzői szerint a lány balkáni, de minimum horvát. Akárhol is éljen, biztosan állíthatjuk, hogy lassacskán itt az ideje a válogatott kínzások bevezetésének a büntetés-végrehajtási intézetekben, ugyanis pár tíz ezres bírság, néhány év ücsörgés még nem fogja eltántorítani a beteg embereket az ehhez hasonló cselekedetektől.

Juhani, a kopaszodó, sörhasú, dusagáborszerű ogre felvisz valakit feleségével közösen fenntartott, tengerparti lakásukba. Amikor a kedves neje éppen kilép a zuhany alól, és észreveszi férjét, nem hiába jut el egészen az ablak alatt való kuksolásig. Úgy tűnik nem az alku megszegése (megegyeztek milyen feltételek mellett élnek egy házban úgy, hogy már nem házasok), hanem sokkal inkább a megcsalás, és annak látványa izgatja fel Tuulát. Akárcsak egy pókerpartiban, lap lapot követ, és perceken belül egy komédiában találhatjuk magunkat. A tét nem kicsi: kiről derül ki, hogy nem képes már senkit sem „felszedni”. Persze, a férj és a feleség is a jól bevált módszerekhez folyamodik. Tuula egykori egyéjszakását, Juhani pedig féltestvére segítségét kéri. A "Big Baba" night club tulajdonosa nem akármilyen lányt talál neki. Nina helyes, aranyos, és igazán kapható egy kis szerepjátékra. 6000 euró, de semmi szex. Csak győzze Juhani ehhez tartani magát!

Nina szerepében Anna Easteden

Következik az elmaradhatatlan „kinek a kapcsolata boldogabb” című játék, mely számtalan helyzetkomikumot szül. Bár a fiatal srác és a Tuula kapcsolata fölött nem igazán időzik el a film, gyanúsan szép szállá kerekedik ki a fiatal prosti és az ogre viszonya. A közös korcsolyázások, és a megjátszott szeretkezések csakhamar előcsalogatják a férfit Juhaniból, melynek féltestvére is szemtanúja lehet. Annyit itt megjegyezhetünk: több lesz a számla a 6 ezernél. Mielőtt love-story-ba bukna az amúgy kellemes kis vígjáték, feltűnik  Juhani legjobb barátja, aki bár újdonsült barátnőjének szeretné csapni a szelet, erősen félrecsúszik, és a feleség feminista barátnőjénél köt ki. Mikor a házban már mindenki mindenkivel (…)feltűnik a maffia is, és egy baki folytán Nina helyett Tuulát rabolják el. A feleség eleinte még sikoltozik, mégis boldogan nyugtázhatja a sors nem volt hozzá kegyetlen: végre találkozhat anyjával, akit hat éves kora óta nem látott. Egy kellemesen realista, és csöppet sem érzelgős beszélgetés után az anyja közli a „vejével”, hogy ha nem viszi el neki Ninát, akkor búcsút mondhat a feleségének( ergo lányának). A férj először hezitál, majd végül mégis rá jön: nem hagyhatja ott. Az emberrablós sztorit csak megfejeli a rendőrnyomozók varázslatos „Túl a barátságon” attrakciója, ámbár hetero verzióban. Nevetünk, mert ezeken a poénokon röhögni lehet, és bár akad néhány meztelen comb, mégse az altesti poénok uralják a mezőnyt, mint oly sok amerikai filmben.

Jól működik a filmben helyzetkomikum, és jól szerepelnek a belső poénok is: „Juhani előbb lenne a Nokia vezérigazgatója, minthogy újra házas legyen.” –ésatöbbi. A szokásos vígjátékokhoz híven kellőképpen groteszk, éppen annyira, hogy észre vegyük mennyire tökéletlenek-azaz emberiek- a karakterek, és mennyire egyszerű  indok: a féltékenység az események mozgatórugója. A kellemes, kiegyensúlyozott felvételek Rauno Ronkainen operatőr munkáját dicsérik, a film cselekménye, a sztori kibontakozása pedig egy meglepően harmónikus, makulátlan, "reklámfilm-szerű " tökéletes világban történik meg. Ahol tisztára van sikálva minden autó, a lakásban a földről is lehetne enni és ahol alap a szauna. Na, persze, butaság, hiszen szinte minden finn háztartás alapkelléke ez kis kabin, főleg a tengerpartiaknak. A tökéletességből nem hiányozhat Anna Abreu sem, aki egy számot kölcsönözött a filmek.

A Burjánzó szerelmek háza nem lesz egy „Apádra ütök”, se nem egy „Dilisek Vacsoráját", de egyediségében, komikumában azonban megközelíti azt. Ehhez kellemesen társul a finn virtus, mely vagy nem egészen valódi, vagy kénytelenek vagyunk elfelejteni sztereotípiáinkat a hideg, visszahúzódó , északi rokonainkkal kapcsolatban!

A minivilág ötlete akkor pattant ki a készítők fejéből, amikor Csehország 2004 májusában 9 másik országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz. 2005-ben  Minuni-t cégként bejegyezték Ostravské výstavy néven, mely hivatalos keretek között megvásárolta és felújította, a jelenleg is található kiállítótermet, illetve az ehhez tartozó területet. Először a világ hét csodája, és az ókori világ épületei még nem tartoztak a kiállításhoz, azonban idővel ez is a pöttöm város része lett. A több mint 34 modellből álló miniváros gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdekes lehet , hiszen rengeteg különféle  karakteres, és híres épületeket vonultat fel. A kezdeményezés hasonló jellegű az ausztriai Minimundushoz.

Ne higgyük persze, hogy mindent fel fogunk ismerni. A pisai-ferdetorony, a Big Ben,  az Effiel-torony mellett akad majd olyan is, melyre hirtelen nem tudjuk majd azt mondani: „ez az a…”  Valószínűleg közép-európai épületekkel leszünk így, hiszen ezeket látjuk legkevésbé a filmvásznon, képeslapokon, vagy éppen könyvek borítóin. A krakkói posztógyár épülete, a varsói városháza, a korabeli gdanski kikötői daru, vagy éppen a prágai reptér (és Orloj) épülete azok közé az építmények közé tartozik, melyeket nem csak miniatűrben, de életnagyságban is érdemes megtekinteni. Az óriás, természetes „terepasztalt” egy hajómodell kiállítás kíséri, mely több legendás habszelő teknőt mutat be, többek között a Bátory István névre  keresztelt hajót is.

Bár a Miniuni épületei meglehetősen pontosan adják vissza az eredeti építmények stílusát, és hangulatát, összességébe véve azonban nem akar a kiállítás a totális élethűség, és másolás csapdájába esni, hiszen fű nő a piramisnál (melyre nem lehet amúgy felmászni), vonat zúg el a varsói városháza, és a budapesti halászbástya előtt. A prágai óvárosi téren található Orlojt virágosládák szegélyezik, a hatalmas „félholdas” stockholmi városházának pedig több ablaka is másvilágra került. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az eshetőséget, hogy néhány magasabb termetű látogató kiverte, vagy kiverhette az ablakokat. Tény, hogy akkor is ez az épület ébreszt rá bennünket arra, ezek az épületek még kicsinyítve sem olyan apróak.

Városház Stockholm

A híres európai épületek mellett akad néhány ínyencség is. Ilyen a finn építész, designer Altar Altao által tervezett Säynätsalo Városháza is, mely 1951-ben hirdette azokat a vonulatokat, formákat, amelyekért a „szocialista” ihletésű épületeket megvetjük, és napjainkban épülő „modernnek” nevezett építményeket  pedig adott esetben szeretjük, csodáljuk. A készítőknek ejnyebejnye: illett volna a fűlépcsőket nem betonnak ábrázolni a másolmányon, ha már a lehetőség és a hely adott.

Altao mintha csak a 21.században tervezte volna

Érdemes megemlíteni még az ostravai főpályaudvar épületét, mely nemrégiben került felújításra. Miniatűr testévre a már frissen átadott állapotokat őrzik, a cseh vonatkikötő kétségtelenül a kelet-csehországi vasútállomások egy oroszlános darabját képviseli. A mindennapi bejáróknak persze átlag hétköznapi öröm, egy turistának annál inkább vizuális gyönyör az ostravai pályaudvarnál elidőzni egy kicsit.

Az Ostrava központjától pár perc sétára található Miniunit érdemes jó időben felkeresni hiszen a festői szépségű park csodás építményeket rejt a látogatóknak, még akkor is, ha nem egészen akkorák, mint az eredetiek. A 2010-es árak szerint egy felnőtt 70 koronát, egy diák pedig 40-et fizet a belépőért. Lényegesebben kevesebbe kerül tehát, mint egy európai körút ára.

A szlovák miniszterelnök, Iveta Radicová kijelentette, hogy célja, hogy  leelőzze a lengyel gazdasági fejlődést, és Szlovákiát Közép-Európa legerősebb gazdasági államává tegye.

„A célunk, hogy ismét Közép-Európa gazdasági tigrisévé váljunk. A jelenlegi, kétségtelenül Lengyelország.”-mondta a miniszterelnök egy interjúban a Gazeta Wyborcza c. lengyel naplapnak.

Radicovából előbújt a kistigris

A miniszterelnökök a négy tagállam kapcsán Budapesten találkoztak a múlt héten, hogy értekezzenek a magyar elnökség tapasztalatairól. A visegrádi együttműködést  július 1-ével vette át Szlovákia.

 „Mindannyian azt szeretnénk V4-től, hogy hatékony és sikeres legyen az együttműködés a regionális problémák kezelésében, illetve országaink polgárai számára megoldásokat kínáljon.” Radicová kijelentette: „A legutolsó, budapesti találkozó deklarálta, hogy erősítjük a visegrádi együttműködést, különösképpen az EU viszonylatában, és meghatároztuk feladatainkat, illetve kötelességeinket, hogy ezáltal egy erősebb Közép-Európát hozzunk létre.

A sajtótájékoztató alkalmával a lengyel miniszterelnök, Donald Tusk Varsóban sikeresnek nyilvánította a V4-es találkozókat.

Forrás: Gazeta Wyborcza

Roman Polanski, a lengyel rendezőt szabadlábra helyezték és a svájci hatóságok nem fogják kiadni az Amerikai Egyesült Államoknak nem erőszak vádja miatt.

A svájci igazságügyi miniszter, Eveline Widmer-Schlump kijelentette,hogy az amerikai hatóságok nem lesznek képesek megtámadni a döntést." Nem szabad annak lehetőségét elvetni, hogy hiba történt a kiadatási kérelem papírjainak összeállításaikor"-indokolta a svácji igazságszolgáltatás döntését. Az USA kérte Polanski kiadatását, amikor elfogták a rendezőt. Polanski-t azzal vádolták,hogy 1977-ben megerőszakolt, és szexuálisan zaklatott egy 13 éves lányt.

Polanksi azzal védekezett- semmi más egyébbel -, hogy amikor a 13 éves lánnyal szexelt, akkor az csak is a lány teljes beleegyezésével történt. Ügyvédje, Herve Termine kiejelentette, hogy a  rendező visszatért otthonába, oda ahonann 10 hónapja elvitték.

A svájci döntés szabadlábra helyezi Polanski-t ennek következtében bármely országba utazhat, kivéve az U.S.Á-t, ahova, ha betenné a lábát, azonnal letartóztatnák. Az Amerikai Egyesült Államok egyelőre még nem reagált a döntésre.

"Egy bonyolult probléma - jogi és erkölcsi nézpontból nézve Polanski számára- , de megoldódott."- mondta Grazyna Bernatowicz a nemzetközi ügyekért felelős lengyel  államtitkár.

Kazimierz Kutz, a rendező barátja azt mondta: "Ezek remek hírek, sokat gondoltam Polanskira, és nagyon örülök, hogy visszatért az életbe. Aggódtam a mentális állapotával kapcsolatban, nem gondoltam volna, túléli ezt. Nagyon hosszú ideje ismerem már, és tudom, hogy az egész ügy nagyon megviselte. Remélem minden rendbe jön, és hogy hamarosan visszatér Lengyelországba, hogy meglátogassa régi barátait.

A lengyel rendező korábban fizetett is volna, ha az áldozata nem hozza ezeket nyilvánosságra, másfelől egy korábbi interjújában azt nyilatkozta: "ki nem akarna megdugni egy 13 éves lányt."

Iva Früligová egy szimpatikus, őszinte, csökönyös cseh énekes, francia habitussal. Karrierjét 14 évesen kezdte, akkor egy francia modell ügynökségnek köszönhetően álmai városába, Párizsba költözött, ahol meg kellett tanulnia az igazi nagybetűs életet.Modellbemutatásinkat most tehát egy cseh modellel folytatjuk.

Állítása szerint az egy nagyon nehéz időszak volt, hiszen egyetlen egy cseh szót sem hallott ott. Iva egy angol gimnáziumban tanult, és modellként meg kellett keresnie a pénzét iskolára, repülőjegyre, és minden egyéb másra, ugyanakkor így  hatalmas élettapasztalatra tett így szert.

Abban az időben kezdett el a zene felé kacsingatni, és két évvel később barátaival megalapította a „Turn Over” zenekart. Ez követően a zenélés lett a mindene, ekkor  a modellkedés már erősen háttérbe szorult. 19 évesen szerződést kötött a Virgin records lemezkiadóval, és ki adta első albumát, melynek címe Litvínov (  város, ahol gyermekkorát töltötte). Hangjával olyan sikert ért el, hogy nemcsak Franciaországban, hanem Belgiumban is ismertté vált.

folytatás>>>

A Jobbik közleményt adott ki, melyben reflektál az Indexen megjelent Szőcs Géza interjúra, melyben a Fidesz-kormány kultúrpolitikusa kifejti, hogy a Julianus-barát program kapcsán egy néhány fős kutató csoportnak kellene feltérképeznie a magyarság genetikáját, szerinte Kazahsztántól -Japánig élhetnek rokonaink. Ismét támadás tehát a finnugor elmélet ellen, és ezzel úgy tűnik, egymásra licitálnak jobb oldalon. Ezúttal Vona Gáborék lőtték a legnagyobbat a finnugorizmus kapcsán. Mellé.

Jobbik = turánizmus

A magát nemzeti radikális pártnak valló tömörülés folyton-folyvást kikezdi  a finnugor elméleteket, és ehelyett a keleti szkíta-avar-magyar folytonosságot, valójában a a turanizmus gondolatát tekinti mérvadónak. Ez a fajta szemlélet legutóbb a két világháború között volt meghatározó. Az itthoni hiedelmekkel ellentétben ez a megközelítés korántsem zárja ki a finnugor rokonságot, sőt, éppen, hogy genetikailag is közös összetartozást feltételez, való igaz: nem csak a finnugor népekkel. Itthon a turanizmus alatt elsősorban a turáni népek összetartozásának eszméjét ismerjük ez alatt a fogalom alatt, szűkebb értelemben a türk nyelvű népekre terjed ki. Ez a fajta szemlélet korábban Törökországban, Japánban is támogatást kapott.  A tudományos szemléletmód azonban hangsúlyozza, török jelleggel rendelkezhetnek az ottománok, a tatárok, magyarok egyes csoportjai, finnek bizonyos csoportjai, és a balti népek. A finnugor és a turán  elmélet egyaránt egy őshazát feltételez, melyet az Uráli hegységhez, ill. Közép-Ázsiához kötnek. Utóbbit megkíséreltek nyelvi bizonyítékokkal is megmagyarázni, azonban egyedül  finnugorizmus épül valódi, nyelvtani kutatásokra.

Habsburg-fóbia?

Úgy tűnik a Jobbik szellemi háttérországa le van maradva az 1848-as forradalom Habsburg-ellenességénél, ugyanis folyamatosan a Habsburg-ház találmányának tekintik a finnugorizmust, amivel súlyos hibát és csúsztatást követnek el. A valóságban nem Budenz József, Paul Hunsdorfer volt az első, aki a finnugor nyelvekkel való rokonságot firtatta.

Finnugor elméletek gyökerei: a svédek tudják

Bonfini emlékezik meg arról, hogy II. Pius pápa (Aeneas Silvius Piccolomini, 1405-1464) említést tett egy veronai szerzetesről, aki a Don forrásvidékénél magyarul beszélő emberekre talált. Mátyás király azonban maga is hallott orosz kereskedőktől arról, hogy keletre még mindig élnek rokonaink, ezért fel akarta kutattatni és Magyarországra szándékozta telepíteni őket. A magyar és az obi ugor nyelvek kapcsolatba hozásának ez az első ismert emléke. A finnugor nyelvrokonság gondolatát a 16. században vetik fel határozottabban: Mathias de Miechow krakkói kanonok a Tractatus de duabus Sarmatiis c. művében még a magyarok és a Káma-vidéki Jugriában élő népek nyelvének hasonlóságáról ír, míg br. Siegmund de Herberstein osztrák diplomata a Rerum Moscovitarum Commentarii-ban (1549) már nem csak a jugriai manysik, hantik és a magyarok nyelvének rokonságát veti fel, de azt is állítja, hogy a magyarok innen költöztek a Kárpátok közé. A finnugor nyelvrokonságot Szamosközy István, a történetíró is felvette. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.

1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A hamburgi orvos és polihisztor Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására. Ő a szóegyezéseken, etimológiákon kívül már nyelvtani párhuzamokra is támaszkodik, amikor e nyelvek rokonságát kimondja. A lapp, finn és magyar nyelv rokonságát még G. W. Leibniz is említi a De originibus gentium c. művében – sőt, egy közös ősnyelv leszármazottainak tartja ezeket.

A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart. A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovics János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát.

1795-ben Göttingába utazik a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel (1751-1830), aki eredetileg a finnugor rokonítást cáfolni akarván ment Németföldre. Gyarmathi Schlözer munkásságának áttanulmányozása után feladta eredeti nézeteit a magyar nyelv "napkeleti" (héber, káld, arab, stb.) rokonságáról, és tanulmányt írt Affinitas Linguae Hungaricae cum Linguis Fennicae originis, grammatice demonstrata címmel, melyben a magyar és az finnugor nyelvek hasonlóságát ecseteli.

A finnugor nyelvrokonság bizonyítását Reguly Antalnak (1819-1858) köszönhetjük, aki az utazásai során a finn, lapp, karjalai, észt, mordvin, mari, manysi, hanti és nyenyec nyelveket nem csak elsajátította, de pótolhatatlan gyűjtőmunkát is végzett e népek körében.[3] Korai halála miatt már nem tudta a hazamentett nyelvi és népköltési anyag feldolgozását maga befejezni, de munkatársa, az 1848-as hős Hunfalvy Pál és mások, például a német tudósból magyarrá lett Budenz József, sőt egész nyelvészgenerációk (Simonyi Zsigmond, Pápay József, stb.) folytatták a munkát. Reguly meglátásait a magyar nyelv helyéről a finnugor nyelvek között, az ősnyelvi alakok kikövetkeztethetőségéről, valamint a magyar népnév eredetéről mindmáig jegyzi a tudomány.

A finnugor nyelvek nyelvtanilag olyan hasonlóságokat mutatnak, mely akkor is egy tető alá hozza a magyarokkal őket, ha ezt bizonyos politikai erők nem szeretnék. Bár Szőcs Géza szerint  „Vannak országok Kazahsztántól Japánig, ahol ha egy magyar érkezik hozzájuk, már a repülőtéren széles mosollyal fogadják. Ez nem sok helyen fordul elő. Ázsiában mint távolba szakadt testvért tartanak minket számon.” Azért ne felejtsük el, hogy az észtek és a finnekkel sokkal szorosabb kulturális kapcsolatokat ápolunk. Erre a példa a rengeteg fordítás, melynek kapcsán magyar művek kerülnek észt, ill. finn olvasók kezeibe, de említésre méltó lehet a Magyar Posse finn zenekar is, vagy a sok száz finn-magyar kulturális tömörülés, nem beszélve a gazdasági kapcsolatokról.

Az, hogy Szőcs Géza személyében egy olyan ember indítaná meg a genetikai kutatási programot, aki szerint Türkmenisztán, és Kazahsztán felé kell nyitni ( mi ez, ha nem turánuzmus???) erősen nagy aggodalomra ad okot, tekintve, hogy egy súlyos félremagyarázásnak lehet áldozata a jövőben bármilyen előjellel születő eredmény.

A mai nap minden bizonnyal eseménydúsabb lesz, mint egy szokványos pénteki munkanap. Talán hangosabb, és emlékezetesebb is egy kicsit, mint egy átlag trianoni-megemlékezés. Halljuk az ún. „magyarkodókat” és halljuk a magyargyűlölőket, és maradunk mi itt, csendben, magunkkal, csendben gyászolva igazságtalanságot elszenvedőkkel.

A versailles-i döntés igazságtalanságait, veszteségeit sokszor mindenki a területben látja csak. Csonka Magyarországról beszélünk, és azt mondjuk kiraboltak, és elvettek mindent, amink csak volt: az ásványkincsekkel tömött hegyeket, a festői magaslatokat, a kultúra, a hit, és a legendák földjét, azaz a szépséges Erdélyt, illetve az oly sokszor menedéket nyújtó Felvidéket, és csendes, meghitt Vajdaságot, és nem utolsó sorban a letűnt korok omladozó várait őrző Kárpátalját.
    Amikor ránézünk a térképre, csak azt látjuk: kisebb. A terület. Ez idegesítő, frusztráló, mert minden egyes fejben ott a tudat, a gondolat, hogy kevesebbek vagyunk. Ez súlyos hiba. Elfeledkezünk ugyanis a határon túli magyarokról, azokról, akik valódi elszenvedői, és mindmáig szenvedő alanyai annak a rossz, és minden demokratikus elveket nélkülöző határmódosításoknak melyeknek eredeti célja a tiszta nemzetállamok létrehozása volt, ennek ellenére mindenki „többet” kapott, mint amit érdemelt volna.
    Drámai módon 20 évvel a rendszerváltás után, két évtizeddel azután, hogy megalakult volna az első magyar Parlament, csak most jutunk el odáig, hogy június 4.-e a nemzeti összetartozás legyen. 90 év félelem, 90 év önmarcangolása határozta meg ezt a korszakot. Mert akadtak, és még mindig akadnak, akik kétségbe vonják a békeszerződés igazságtalanságait, akik félnek támogatni a határon túli magyarok autonómia törekvéseit, és mert ők félnek harcolni azért, hogy a 21. század Európájában, az Európai Unió tagjaként megadjuk minden jogot, támogatást és erkölcsi bátorítást nemzettestvéreinknek szerte a Kárpát-medencében. Azoknak, akik igazán tudják csak mit jelent magyarnak lenni.
     Akik félve szólalnak meg az orvosi rendelőben magyarul, mert -még ha többen is vannak az adott városban-, mindig lesz egy valaki, aki leszólja, leköpi, és beléjük köt, azért, mert más nyelven beszél. Mindig lesz valaki, aki kényszert érez, hogy magyar fiatalokat késeljen meg, vagy verjen meg, csak azért, mert nem szerbül beszél. Szeretném látni Gyurcsány Ferenctől egészen Aczél Endréig azt, ahogyan ők, ezt legalább egy hétig megpróbálják elviselni, és mindenkinek ajánlom, hogy fogja magát, és egy hónapra költözzön a Felvidékre, vagy Romániába, és érezze minden egyes lépésénél, mint jelent magyarnak lenni, és akkor elfelejtkezik arról, hogy vitatkozzon még Trianonról.
    Az a helyzet, hogy nincs miről veszekednünk. Azon kell gondolkoznunk, hogy hogyan, és miként tudjuk a legfelsőbb szinteken is megadni mind az anyagi, mind az erkölcsi támogatást a határon túli magyaroknak. Ez szimbolikus lépésekkel kezdődik, és lehet azt mondani, semmi értelme, de a kettős állampolgárság megadása, és a e nap, azaz a Nemzeti Összetartozás Napja az első igazi lépés afelé, hogy egységes nemzettest jöjjön létre, és a magyarság felfedezze azt, amelyet szomszédaink még korántsem éreznek át: a valódi nemzettudat, az erős összetartó nemzet nem szorítható határok közé. És nem szabad, hogy valaha is határok határozzák meg gondolkodásmódunkat.
    Viták nélkül azonnal, és a rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel kell korrigálni minden igazságtalanságot, mely nemzetünket éri.
    Nem félni, hanem hinni kell.

Forrás: www.melano.hu

"Nehogy már.Annyi pénzt úgy sem tudtok fizetni!" És mégis, van ahol ez természetes.

Kifordulok a bezzegországozástól, meg attól is ha arra mutogatnak, hogy itt és ott jobb. Mert miért jobb? Semmitől. Szeresse az ember a hazáját. Én is szeretem. Talán idealista vagyok, de hiszek benne, hogy egyszer eljön a kánaán, és Magyarország példa értékű lesz, legfőkébben kultúrális értelemben. Már miért ne? Tehetséges előadóink nekünk is vannak.

Anna Abreut azért kértem fel egy interjúra, mert amolyan "ilyen nincs" kategória. A finn-portugál énekesnő most 20 éves, és két lemez van a háta mögött, melyet javarészt angolul és portugálul énekelt fel. Halkan jegyzem meg,finnül egyet se. Pedig ott él. És a nagy átlag, pályatársai, egyik riválisa, Hanna Pakarinen, aki régebb kezdte a szakmát, szintén inkább angolul. Hát, talán itt kéne elkezdeni bezzegezni.

"Helsinki, az Nyugat? Még nem. De baráti!Felebaráti!"

Aki tudja honnan vannak ezek a sorok, az azt is tudja hova akarok kilyukadni. Jó, hogy itthon fél playbackkel, vagy netalán teljessel ellubickolgatunk a melegvízbe, de a sok esetben "Nyugatról" lopott számokat magyarul eléneklő popzenészek egy hangjeggyel se gazdagítják manapság a magyar zenei örökséget. Örülünk neki, hogy van egy Moog, és van egy Subscribe amelyik ugyan rétegzenében, de sikeres.A recept itt is ugyanaz: ne csak itthonra, hanem a világ minden táján élvezhető nótákat csinálj!

Anna Abreu pop,disco-s számai fülbemászóak, és hamar elfogyasztja az ember az egész albumot, de legalább nincs az az érzésünk, hogy azért a két-három populáris nótáért vettük meg, a többi meg mehet kukába. Meglepő, de Anna fellépésinek túlnyomó részét élőben, saját zenekarával játssza.Ez azért is kemény, mert igazi hangszerekkel még jobb, mint eredetibe. Ezek után már nem is értem, miért is álltak velünk szóba, hiszen se amerikai, se francia, se angol magazin nem vagyunk. Csak egy magyar. Persze, lehet Finnországban azt gondolják, mi mégis csak közelebb vagyunk földrajzi értelemben "Nyugathoz".

Az eredeti szám:

És élőben, idén januárban.Jobb, mint az eredeti?