Melano

Juhani, a kopaszodó, sörhasú, dusagáborszerű ogre felvisz valakit feleségével közösen fenntartott, tengerparti lakásukba. Amikor a kedves neje éppen kilép a zuhany alól, és észreveszi férjét, nem hiába jut el egészen az ablak alatt való kuksolásig. Úgy tűnik nem az alku megszegése (megegyeztek milyen feltételek mellett élnek egy házban úgy, hogy már nem házasok), hanem sokkal inkább a megcsalás, és annak látványa izgatja fel Tuulát. Akárcsak egy pókerpartiban, lap lapot követ, és perceken belül egy komédiában találhatjuk magunkat. A tét nem kicsi: kiről derül ki, hogy nem képes már senkit sem „felszedni”. Persze, a férj és a feleség is a jól bevált módszerekhez folyamodik. Tuula egykori egyéjszakását, Juhani pedig féltestvére segítségét kéri. A "Big Baba" night club tulajdonosa nem akármilyen lányt talál neki. Nina helyes, aranyos, és igazán kapható egy kis szerepjátékra. 6000 euró, de semmi szex. Csak győzze Juhani ehhez tartani magát!

Nina szerepében Anna Easteden

Következik az elmaradhatatlan „kinek a kapcsolata boldogabb” című játék, mely számtalan helyzetkomikumot szül. Bár a fiatal srác és a Tuula kapcsolata fölött nem igazán időzik el a film, gyanúsan szép szállá kerekedik ki a fiatal prosti és az ogre viszonya. A közös korcsolyázások, és a megjátszott szeretkezések csakhamar előcsalogatják a férfit Juhaniból, melynek féltestvére is szemtanúja lehet. Annyit itt megjegyezhetünk: több lesz a számla a 6 ezernél. Mielőtt love-story-ba bukna az amúgy kellemes kis vígjáték, feltűnik  Juhani legjobb barátja, aki bár újdonsült barátnőjének szeretné csapni a szelet, erősen félrecsúszik, és a feleség feminista barátnőjénél köt ki. Mikor a házban már mindenki mindenkivel (…)feltűnik a maffia is, és egy baki folytán Nina helyett Tuulát rabolják el. A feleség eleinte még sikoltozik, mégis boldogan nyugtázhatja a sors nem volt hozzá kegyetlen: végre találkozhat anyjával, akit hat éves kora óta nem látott. Egy kellemesen realista, és csöppet sem érzelgős beszélgetés után az anyja közli a „vejével”, hogy ha nem viszi el neki Ninát, akkor búcsút mondhat a feleségének( ergo lányának). A férj először hezitál, majd végül mégis rá jön: nem hagyhatja ott. Az emberrablós sztorit csak megfejeli a rendőrnyomozók varázslatos „Túl a barátságon” attrakciója, ámbár hetero verzióban. Nevetünk, mert ezeken a poénokon röhögni lehet, és bár akad néhány meztelen comb, mégse az altesti poénok uralják a mezőnyt, mint oly sok amerikai filmben.

Jól működik a filmben helyzetkomikum, és jól szerepelnek a belső poénok is: „Juhani előbb lenne a Nokia vezérigazgatója, minthogy újra házas legyen.” –ésatöbbi. A szokásos vígjátékokhoz híven kellőképpen groteszk, éppen annyira, hogy észre vegyük mennyire tökéletlenek-azaz emberiek- a karakterek, és mennyire egyszerű  indok: a féltékenység az események mozgatórugója. A kellemes, kiegyensúlyozott felvételek Rauno Ronkainen operatőr munkáját dicsérik, a film cselekménye, a sztori kibontakozása pedig egy meglepően harmónikus, makulátlan, "reklámfilm-szerű " tökéletes világban történik meg. Ahol tisztára van sikálva minden autó, a lakásban a földről is lehetne enni és ahol alap a szauna. Na, persze, butaság, hiszen szinte minden finn háztartás alapkelléke ez kis kabin, főleg a tengerpartiaknak. A tökéletességből nem hiányozhat Anna Abreu sem, aki egy számot kölcsönözött a filmek.

A Burjánzó szerelmek háza nem lesz egy „Apádra ütök”, se nem egy „Dilisek Vacsoráját", de egyediségében, komikumában azonban megközelíti azt. Ehhez kellemesen társul a finn virtus, mely vagy nem egészen valódi, vagy kénytelenek vagyunk elfelejteni sztereotípiáinkat a hideg, visszahúzódó , északi rokonainkkal kapcsolatban!